Kissé furcsának tűnhet azt állítani, hogy bizonyos alvási pozíciók nem tesznek jót nekünk. Adódik a kérdés: vajon ki képes álmában odafigyelni arra, hogyan fekszik? Hogyan lehet ezt szabályozni? Nos, sehogy, alszunk, ahogy alszunk, hacsak ki nem támasztjuk magunkat, nem tudjuk befolyásolni a pózt.

Akkor árthatunk is magunknak álmunkban? Elméletileg igen, mert néhány alvási pozitúra valóban megterhelő bizonyos részeinknek. Megnyugtatásul: szinte az összesbe bele lehet kötni, és minden kétséget kizáróan az lenne teljesen egészséges, ha lebegve aludnánk. Mivel ez nem lehetséges, be kell érnünk tökéletlen megoldásokkal. Egészséges szervezetnek azonban nem igazán lehet azzal ártani, hogy hason, háton vagy oldalt fekszünk.

De mit is kell tudni az egyes pózokról?

Hanyatt fekvés: kerülni kellene azoknak, akik alvási apnoéval küzdenek, ugyanis ez a póz kifejezetten kedvez neki. A nyelv elernyed, hátracsúszik, és elzárja a levegő útját, amitől még nehezebbé válik a légzés (a horkolás pedig hangosabbá). Minden más szempontból ugyanakkor ez a pozíció a leginkább elfogadható, mert ez terheli legkevésbé a testet. Várandósoknak azonban nem ajánlott, mert a növekvő magzat elnyomhatja a hasban futó fő ereket, ami akár ájuláshoz is vezethet, illetve mind az anya, mind a magzat vérellátása romolhat.

Oldalt fekvés: sokan alszanak az oldalukon, pedig ez közel sem ideális. Nagyon megterhelő a tüdőnek és a gyomornak, ráfekszünk a karunkra, ami elzsibbadhat, emellett a nyak és a gerinc is rendellenes tartásba kényszerül. Utóbbit egyértelműen jelzi, ha rendszeresen fájdalmakkal ébredünk reggelente.

Hason fekvés: a legnépszerűbb alvási pozíció. Nincs is jobb, mint béka módjára kiterülni este az ágyon, a végtagokat szétdobálva. Nem mellesleg ebben a pozícióban tud a legtöbb ember a legmélyebben aludni. Ennek ellenére a háti és a nyaki szakaszon a gerinc komoly terhelésnek van kitéve ebben a pozícióban, amit legfeljebb mérsékelni lehet a csípő alá rakott párnával.